FELSZENTELVE - DEDICATE
Előadó: Jun Fukuyama
Éjszaka, mikor egyedül szeretnék lenni
Megragadja valaki a távolból a kezem, de ettől még magányosnak érzem magam
Képes vagyok elrejteni, amit érzek, de szeretném elmondani
Teszek egy lépést, és még egyet
Bolyongok az érzéseimmel céltalanul, ez az én sorsom
Nem fejezem be, soha nem fogom beismerni a vereségem
Az embernek szüksége van a tudásra
Ez az amit a templomban tanítottak
És ez a fiú aki elmeséli a történetét
Egy utazásról, amin le kell küzdenie a félelmeit
Várható volt hogy az igazság elől nem lehet menekülni
Ördögűzőként éjjel nappal dolgozni kell
Értelmetlen vitatkozni, ilyen az élet
Ebbe a zsúfolt világba születni
Szorosan fogtam a kezét
Kérlek, ne fuss el a valóságtól
(Amíg nem világított meg mindent a kék fény, majd akkor ha mindent megvilágít a kék fény)
Amíg a kétségbeesés tart
Tükröződik a szemeimben
Még sem tettem semmit
A jövő néha komornak és keserűnek tűnik
De én még hiszek abban, hogy meg lehet óvni
Akkor is, ha minden reményem homályba vész
A lehetőség minden bizonnyal létezik
Még mindig keresem önmagamat
De a dolgok sosem úgy alakulnak ahogy szerettem volna
Én hajlandó lennék megfizetni az árát csak azért hogy elárulja amit én rá áldoztam
Nem elég csak szavakat kifejezni meg is kell tudni valósítani
Én ebbe fojtom szenvedélyem
Ha valamink elveszett, mindig kapunk érte valamit cserébe
És az idő majd választ fog nekem adni azokra a dolgokra, amiket legszívesebben elhajítanék az életemből
(Egy árnyék-kép rólam, amit igazán gyűlölök)
Olyan lesz mint a szivárvány eső után
Kristályos, mint a holdfény az éjszakában
Nem számít az évekig tartó remény és hit
Egyre zavarosabbá válok
(Maradj magadnak)
A heves érzelmek már nem maradhatnak rejtve
Maga a kifejezés súlya fájdalmas
Minden istenadta tehetség használhatatlan
(Nem számít mennyire küzdök, a múlt hibáit nem lehet kijavítani)
Nem lehet a sors ellen küzdeni
Nem fogom elveszíteni a királyomat
Egészen a mai napig
Az a sorsom, hogy a halálomba fussak
(Lépésről lépésre)
Ebbe a zsúfolt világba születni
Szorosan fogtam a kezét
Kérlek, ne fuss el a valóságtól
(Amíg nem világított meg mindent a kék fény, majd akkor ha mindent megvilágít a kék fény)
Amíg a kétségbeesés tart
Az elutasítás normális reakció
Tükröződik a szemeimben
Még sem tettem semmit
A kétségbeesés nem maradhat rejtve
Minden istenadta tehetség használhatatlan
(Nem számít mennyire küzdök, a múlt hibáit nem lehet kijavítani)
Nem lehet a sors ellen küzdeni
Nem fogom elveszíteni a királyomat
Egészen a mai napig
Az a sorsom, hogy a halálomba fussak
(Amíg nem világított meg mindent a kék fény, majd akkor ha mindent megvilágít a kék fény)
AJÁNLOM AZ OLDALT
